A XV. Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál közreműködői
Gödöllő
head index
Vigh Andrea
Liszt-díjas hárfaművésznő 1996 óta tanít a Zeneakadémián, 2013 novemberétől a Zeneakadémia rektora. Tíz szólólemeze jelent meg, többségében a német Capriccio Kiadó gondozásában. 1993-tól 1996-ig közreműködője a Budapesti Fesztiválzenekar hangversenyeinek. Pódiumra lépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a Solti György által vezetett európai turnén, a Bartók-évforduló alkalmából rendezett hangversenyeken (New York ? Carnegie Hall). 1994-ben a ZDF ?Die Beste" című műsorába kapott meghívást ?Hárfaversenyek? című lemeze jóvoltából. 1993 óta évente tartott szólóestet a Zeneakadémián. 1997-ben Kocsis Zoltán dirigálásával, a Budapesti Fesztiválzenekar kíséretével adott hangversenyt, 2003-ban zenekari szólóestje volt a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.
Bővebben   >>
2005-ben a Téli Ünnepi Esteken Tokody Ilonával, majd Marton Évával adott koncertet. Számos TV-felvétel örökítette meg játékát. 2006-ban DVD felvételt készített (Hungaroton) Mozart fuvola-hárfaversenyéből Drahos Béla fuvolaművésszel és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával. A walesi, az arles-i, a belgrádi, a gödöllői, a szegedi nemzetközi hárfaverseny zsűrijének tagja. 2010-ben japán turnén vett részt Onczay Csaba gordonkaművésszel. 2012-ben Brüsszelben adott szólóestet és mesterkurzust tartott a Brüsszeli Zeneakadémián. 2014-ben Japánban, Szapporóban, a Kitara Hallban tartott szóló hárfakoncertet. A Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál alapítója (1999) és művészeti vezetője. Vigh Andrea 2002-ben habilitált, 2009-ben ?Doctor of Liberal Arts? tudományos fokozatot szerzett ?summa cum laude? minősítéssel.

 


Nikolaz Cadoret
Nikolaz Cadoret Bretagne-ban született. Tanulmányait olyan neves kelta hárfásoknál végezte, mint Dominig Bouchaud, Katrien Delavier és Janet Harbison. Később a zürichi Zeneakadémián folytatta tanulmányait Evelyne Gaspart, Catherine Michel és Xavier de Maistre irányítása mellett. Számos jelentős nemzetközi hárfaverseny győztese (Reinl Stiftung, Bloomington). Európa-szerte koncertezik, a Komische Oper Berlin szólóhárfása volt, a világ jelentős zenekaraival dolgozott (Berlini Filharmonikusok, Torontói Szimfonikus Zenekar, Zürichi Operazenekar). Mindeközben együtt dolgozik a Collectif Poloppal improvizációs projekteken, illetve a fuvolaművész Jérémie Mignotte-tel a Meteoros duóban. Elektronikus hárfaduójával, a Duo Descofarral (társa Alice Soria-Cadoret) "Finis Terrae" című műsorukban megújítják a kelta hárfarepertoárt. 2013 óta tanít hárfát a Bresti Konzervatóriumban (Bretagne). Nikolaz Cadoret játékában meghatározóak a kelta gyökerek, ugyanakkor színesítik azt a zeneirodalom egyéb területein szerzett élmények, a klasszikusoktól egészen az improvizációig - szabadon, minden kötöttség nélkül.

Maros Éva
Maros Éva 1974-től a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának szólóhárfása. Hárfa tanulmányait a budapesti konzervatóriumban Rohmann Henriknél, a Zeneakadémián Lubik Hédynél végezte. Kamarazenére Mihály András és Kurtág György tanította. Itthon és külföldön szólistaként szerepelt a Rádiózenekar, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Concentus Hungaricus, a Budapesti Vonósok, a Tátrai Kamarazenekar és az Erkel Kamarazenekar kíséretével. Hidas Frigyes Hárfaversenyét, Láng István Kettősverseny klarinétra és hárfára című művét Maros Évának ajánlotta. Utóbbiból lemezfelvétel is készült Kovács Bélával és a Rádiózenekarral, Lehel György vezényletével. Rendszeresen lép fel Geiger György trombitaművésszel Magyarországon és külföldön egyaránt. Nekik írt darabot Ránki György, Hidas Frigyes, Maros Miklós, Rózsa Pál. Műsorukat a Hungaroton Classic CD-n is megjelentette. Új magyar művek bemutatásáért Nívó-díjat kapott. 1995-ben Maros Évát Liszt-díjjal tüntették ki.

Marielle Nordmann
Marielle Nordmann francia hárfaművésznőt a kritikusok "korának egyik legnagyobb hárfaművészeként" tartják számon. Kezei között a hárfa igazi szólóhangszerré vált. A világ legjelentősebb fesztiváljainak és hangversenytermeinek állandó és ünnepelt vendégművésze, minden kontinensen vendégszerepelt vagy tanított. Erőfeszítései eredményeként a "francia hárfaiskola" jelentőssé és ismertté vált a világon. Egészen fiatalon ismerte meg Lily Laskine-t, és azonnal varázslatos barátság született közöttük. Lily Laskine tanította meg annak titkára, hogyan kell finoman és elkötelezetten, odaadással, alázattal játszani a hárfán. Ennek eredményeképpen Marielle Nordmann megnyerte a legjelentősebb francia hárfaversenyeket és a párizsi Zeneakadémia hárfa és kamarazenei díját. Világszerte a legkiválóbb művészekkel (Rampal, Pahud, Fontanarosa, Duchable, Janowski, Menuhin) és a legnevesebb zenekarokkal (London Symphony Orchestra, Japan Philharmonic Orchestra, Mozarteum of Salzburg, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Los Angeles-i, a New York-i, az Angol Kamarazenekar, Orquesta Colón Buenos Aires) adott hangversenyt. Marielle Nordmann életében a tanítás jelentős helyet vívott ki magának. "Az igazi művész nem lehet elégedett önmagában az előadással, adni és ajándékozni kell a fiatal generációnak." Producerként show-műsort indított Párizsban a French Theatre de la Ville-ben. Argentínában, majd Franciaországban (Arles) hárfaversenyeket alapított.

 


Emmanuel Ceysson
Emmanuel Ceysson 1984-ben született a franciaországi Oulins-ban. Zenei tanulmányait a Conservatoire National de Region de Lyonban kezdte, ahol hárfázni tanult Jacqueline Defoulounoux-tól és Christophe Truant-tól. 2004-ben megnyerte az Egyesült Államok Nemzetközi Hárfaversenyét Bloomingtonban. 2005-ben diplomázott a párizsi Conservatoire-ban, Isabelle Moretti osztályában. Még ugyanebben az évben bemutatkozott a londoni Wigmore Hallban, és szólóestet adott Párizsban. Európa-szerte koncertezik és fesztiválokon szerepel, többek között a Hárfás Világtalálkozón Genfben (2002), az Arles-i Hárfás Napokon (2000, 2002, 2003) és Lyonban a 6. Európai Hárfás Szimpóziumon (2004). Szólistaként olyan híres zenekarokkal lépett fel, mint az Orchestre de Basse-Normandie és az Orchestre Philharmonique de Radio-France. 2006 novemberében szólóestet adott a New York-i Carnegie Hallban. Chicagói bemutatkozását a Victor Salvi Alapítvány szponzorálta. 2009-ben megnyerte a rangos ARD Zenei Versenyt Münchenben, így szólistaként felléphetett a Müncheni Rádió Zenekarával. A Párizsi Opera Zenekarának első hárfása. 2005-ben az Egan Recordsnál jelent meg első CD-je. Szólóestet adott a bécsi Konzerthausban és Berlinben a Deutsche Symphonie Orchester közreműködésével.

Razvaljajeva Anasztázia
Razvaljajeva Anasztázia 1986-ban született Oroszországban, 1993 óta él Magyarországon. Hétéves korában kezdett hárfázni, édesanyja, Gorbunova Natalia volt az első tanára. Nyolcéves korától Felletár Melindánál folytatta tanulmányait a Szegedi Liszt Ferenc Konzervatórium diákjaként. 2011-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol Vigh Andrea tanítványa volt. Kilenc nemzetközi versenyen vett részt, versenyeredményei közül a legfontosabbak az Arles-i Nemzetközi Kamarazenei Versenyen (1999) elnyert második díj, illetve a belgrádi 14. Nemzetközi Petar Konjovi Zenei Verseny első díja (2009). Számos nemzetközi mesterkurzus résztvevője volt, ahol olyan világhírű hárfaművészektől tanult, mint Xavier de Maistre, Marie Pierre Langlamet, Susanna Mildonian, Jana Bouškova, Marielle Nordmann, Elinor Bennett, Isabelle Moretti. 2010 novemberében bekerült a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem új nagyszabású tehetséggondozó programjának és ösztöndíjának négy kiemelt támogatottja közé. 2011-ben Junior Prima Díjat kapott. 2011 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájának (DLA) hallgatója, 2012 óta ugyanezen intézmény tanársegédje. Rendszeresen ad koncerteket szólistaként és kamaraművészként egyaránt.

Catrin Finch
Catrin Finch 5 éves korában kezdett hárfázni Elinor Bennett irányításával, majd a Purcell Schoolban folytatta tanulmányait. 2002-ben szerezte diplomáját a Királyi Zeneakadémián Skaila Kanga osztályában, a Királynő kitüntetésével, melyet az év legjobb hallgatójának ítélnek oda. 1999-ben Franciaországban megnyerte a Lily Laskine Nemzetközi Hárfaversenyt. Miután sikeresen szerepelt a New York-i Young Concert Artists meghallgatásán, Catrin az USA több mint 30 államában turnézott, többek között New Yorkban, Bostonban és Washingtonban. Koncertezett a világ legkiemelkedőbb zenekaraival. Olyan világhírű művészekkel dolgozott együtt, mint Bryn Terfel, Sir James Galway, Julian Lloyd-Webber és Katherine Jenkins. 2006-ban debütált a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A legfontosabb lemeztársaságokkal - Universal Records, EMI és Sony Classical -készített felvételeket. 2009-ben jelent meg Bach Goldberg-variációk című művéből készített lemeze a Deutsche Grammophon gondozásában, mely világszerte nagy sikert aratott. Ugyanebben az évben nyílt meg a "Catrin Finch Központ" Wrexhamben. Sokoldalúságát jellemzi, hogy a legkülönbözőbb zenei stílusokból készített lemezfelvételeket. Kitüntetést kapott többek között a Királyi Wales-i Zene- és Színházművészeti Főiskolától, a Királyi Zeneakadémiától, melyeknek egyúttal a vendégprofesszora is.




A Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztiválon fellépő vendégművészek 1999 óta:


Belmondo, Letizia
2001 februárjában Letizia Belmondo első díjat nyert, és megkapta a legjobb kortárs darab előadásáért járó Esther Herlitz különdíjat a 14. Nemzetközi Hárfaversenyen Izraelben. Azután, hogy tizennégy évesen debütált a RTE Zenekarral Dublinban, számos díjat és kitüntetést kapott: Victor Salvi Verseny (1995), Societa Umanitaria (1998), Rovere d'Oro (1997), Martine Geliot Díj a Lille-i Hárfaversenyen (1999), Franz Schubert Verseny (1999) és Lausanne-i Nemzetközi Hárfaverseny (2000). A londoni Wigmore Hall-i bemutatkozása óta nagyközönség előtt koncertezik Európában és Amerikában. 2002-ben készítette el első szóló CD-jét az Egan Records-nál. 2006 januárjában a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarával CD-felvétel készült Gliére és Zabel Hárfaversenyéből és a felvételen hallható Mozart 6. B-dúr zongoraversenyének átirata hárfára. Az olaszországi Mozart Zenekarral történő debütálása után Claudio Abbado Mozart fuvola-hárfaversenyének felvételére kérte föl Letiziát,
Bővebben   >>
mely a Deutsche Grammophon gondozásában készült el 2008-ban. 2005 júniusa óta az Opéra Royal de La Monnaie első hárfása Brüsszelben. Olyan neves karmesterekkel dolgozott együtt, mint M. Wung Chung, K. Ono, M. Benini, A. Fisher, C. Rizzi, R. Frühbeck de Burgos. 2008 óta vendége a Luzerni Fesztiválzenekarnak, melyet Claudio Abbado vezényel. 2006 és 2008 között tanári asszisztens volt M. Fabrice Pierre mellett a CNSMD-en Lyonban, 2011-ben pedig az Haute Ecole de Musique de Lausanne-on, Svájcban kezdett tanítani. Rendszeresen tart mesterkurzusokat Európában és az USA-ban, továbbá gyakran a zsűri tagja nemzetközi hárfaversenyeken, mint például az Izraeli Nemzetközi Hárfaversenyen vagy a Lily Laskine Versenyen Párizsban. Letizia Belmondo 1981-ben született Torinóban és ugyanitt kezdte meg hárfatanulmányait nyolcéves korában, a Suzuki Talent Centerben. Iskoláit a torinói Verdi Konzervatóriumban folytatta Gabriella Bosia irányítása mellett, majd a De Sono ösztöndíjnak köszönhetően a CNSMD-en Lyonban Fabrice Pierre-nél tanulhatott. Itt végzett 2002-ben kitűnő diplomával, majd a Juilliard Iskolában, New Yorkban tanult Nancy Allennél. Lehetősége nyílt arra is, hogy mesterkurzusokon vegyen részt, valamint hogy Mrs. Judith Libernél is tanulhasson. Zenei képzése csellótanulmányaival egészült ki, melyet ötéves korában kezdett Antonio Mosca vezetésével a Verdi Konzervatóriumban Torinóban, ahol egészen 1999-ig tanult.

Boušková, Jana
Jana Boušková hírnevét néhány valóban jelentős művészi diadal, valamint lemezfelvétel alapozta meg, amelyek következtében rendszeres vendége lett a világ legjelentősebb koncertpódiumainak szólistaként és olyan művészek kamarapartnereként, mint Msztyiszlav Rosztropovics, Jurij Basmet, Patrick Gallois és Jioi Bárta. Jana Boušková a Prágai Konzervatóriumban, majd az Osztravai Egyetemen tanult. Fulbright ösztöndíjasként Susan McDonaldnál tanult az Indiana Egyetemen. Tanulmányai végeztével a világ két legjelentősebb hárfaversenyén vett részt: 1992-ben, az USA-ban első, az Izraeli Nemzetközi Hárfaversenyen pedig második helyezést ért el. Az 1998-as párizsi 'Concours International de Musique de Chambre' győztese, 1999 óta a svájci Hárfa Kitüntetés birtokosa. A folyamatos koncertutak mellett rendszeresen részt vesz nemzetközi hárfakongresszusokon, mesterkurzusokat vezet világszerte. 1993 óta a Prágai Konzervatórium professzora. Az 1999-es Prágai Nemzetközi Hárfakongresszus művészeti vezetője volt. 2002-ben meghívást kapott az Indiana Egyetemre. Jana Boušková több mint két tucat CD-felvételt készített cseh és nemzetközi lemezcégek gondozásában. Széleskörű repertoárja minden kort és stílust felölel, több kortárs szerző számára írott művét mutatta be világszerte.

jana
   
Cambreling, Frédérique
Frédérique Cambreling Párizsban végezte zenei tanulmányait, ahol különösen Pierre Jamet volt rá nagy hatással. Több hazai és nemzetközi verseny győztese (Párizs 1976, Izrael 1976, Marie Antoniette Cazala 1977). 1977 és 1985 között az Francia Nemzeti Zenekar szólóhárfása. 1993-ban csatlakozott az Ensemble InterContemporain együtteshez.
Szólistaként fellépett olyan neves zenekarokkal, mint a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara, a Lyoni Operaház Zenekara, az Ensemble Orchestral de Paris, a Dél-német Rádió Szimfonikus Zenekara, a Berlini Filharmonikusok, eljátszotta a hárfairodalom valamennyi jelentős szólóhárfára és zenekarra írt darabját. Résztvevője számos hazai és külföldi fesztiválnak.
Frédérique Cambreling szólistaként felvételeket készített világhírű karmesterekkel (Georges Pretre, Kent Nagano, Emmanuel Krivine, Jean-Jacques Kantorow és Pierre Boulez). Tanárként is sikeres, mint a Musikene, a Baszk Zeneművészeti Főiskola professzora.
 
   
Castaneda, Edmar
Edmar Castaneda 1978-ban született a columbiai Bogotában. Miután 1994-ben az Egyesült Államokba költözött, szó szerint viharos gyorsasággal hódította meg New York és az egész világ közönségét virtuóz hárfakezelésével, s azzal, hogy sikerült megváltoztatnia mind a közönség, mind pedig a kritikusok felfogását a hárfáról, mint "szokatlan hangszerről". Gyönyörű, élettel teli színek, komplex ritmusok és dinamika hangzik fel a kezei alatt, s ennek köszönhetően a The New York Times kritikusa úgy nyilatkozott róla, hogy "Edmar szinte már egy külön világ". A világhírű Paquito D'Rivera, akivel Edmar gyakran játszott együtt, egyszer megjegyezte: "Edmar . kimagasló tehetség, megvan benne egy olyan zenész sokoldalúsága és elbűvölő karizmája, aki hárfájával az ismeretlenségből a Big Apple [New York] egyik legismertebb zenészévé vált." Zenésztársaihoz hasonlóan, akiknek az életét és életkörülményeit tökéletesen átalakította a művészet, Edmar élete is szerény, ám minden tekintetben ösztönző kezdetekre vezethető vissza.
Bővebben   >>
Muzsikus édesapja, valamint édesanyja mindig támogatta a kis Edmar nyilvánvaló veleszületett tehetségét. Edmar magába szívta szülőföldje nemes népzenei hagyományait. A "joropo" táncórák, amelyeken nővérével rendszeresen részt vettek, számára a hárfával kísért mozgás mesterkurzusává váltak. Még ma is, a világ bármely színpadán megfigyelhetjük, ahogy teste csaknem körülöleli kolumbiai hárfáját, miközben szinte hihetetlen keresztritmusokat varázsol ki belőle, versenyezve a legünnepeltebb flamenco-gitárosok teljesítményével. "Kezdetben hagyományos népzenét tanultam ... El arpa llaneran, vagyis egy kolumbiai népi hárfán játszom. El arpa llanera... - ez azt jelenti: az alföldről származó hárfa. (E. Castaneda) "Edmar új CD-je, az Entre Cuerdas, felkeltette a kritikusok és egyre gyarapodó rajongói táborának figyelmét. Ez az új felvétel, amelyen Marshall Gilkes (harsona), Dave Silliman (dob és ütőhangszerek) valamint vendégként Joe Locke (vibes), John Scofield (gitár), Andrea Tierra (ének) és Samuel Torres (cajon) is játszik, Edmar második listavezető CD-je és egyszersmind ArtShare debütálásának kezdete is. Aligha valószínű, hogy ennek a kolumbiai muzsikusnak sok kortárs kihívója akadna. A hárfa olyan természetesen szól ebben a kontextusban, hogy az ember nem is érti, miért választják olyan kevesen ezt a sokhúros hangszert vezető hangszernek.a "Názáreti Jézus".igazi Castaneda, meleg és bizsergető, ám egyúttal kellőképpen spirituális is." (Jeff Tamarkin, JazzTimes) "A hárfajáték Isten adománya. Van egy szám az albumon, a címe Názáreti Jézus. Szeretném, ha ezzel Isten szeretete érintené meg az emberek szívét." (E. Castaneda)


   
Dhubhghaill, Aine Ni
Aine Ni Dhubhghaill hárfaművésznő az Ír Nemzeti Szimfonikus Zenekar és az RTE Koncertzenekar vezető hárfása, a dublini Királyi Zeneművészeti Főiskola tanára.
Több hárfaverseny győztese Írországban. Koncertkörútjain Európa és Amerika neves koncerttermeiben lépett fel, több alkalommal tartott mesterkurzusokat. 2000 nyarán szólistaként szerepelt a Nemzetközi Kelta Fesztiválon az angliai Lorientben. Filmzene felvételek, TV-műsorok rendszeres vendége, számos CD felvételt készített.
 
   
Dooley, Paul
Paul Dooley klasszikus gitárt tanult, majd 1980-tól a középkori ír hárfák készítését kutatta. Épített 12 hárfát, rendszeresen szerepel TV-műsorokban, készített 8 CD-t. Koncertjén középkori ír hárfán játszik, amely jelentős mértékben különbözik más hárfáktól. Mintadarabja valószínűleg a legidősebb (mintegy 900 éves) az Európában talált hárfák között. A középkor egyik leghíresebb vak hárfásának, Turlough O'Carolannak néhány táncát is hallhatjuk előadásában.
 
   
Finch, Catrin
Catrin Finch 5 éves korában kezdett hárfázni Elinor Bennett kezei alatt, majd a Purcell School-ban folytatta tanulmányait. 2002-ben szerezte diplomáját a Királyi Zeneakadémián Skaila Kanga osztályában, a Királynő kitüntetésével, melyet az év legjobb hallgatójának ítélnek oda. 1999-ben megnyerte a Lily Laskine Nemzetközi Hárfaversenyt Franciaországban. Miután sikeresen szerepelt a New York-i Young Concert Artist meghallgatásán, Catrin az USA több mint 30 államában turnézott, többek között New Yorkban, Bostonban és Washingtonban. Koncertezett a világ legkiemelkedőbb zenekaraival. Olyan világhírű művészekkel dolgozott együtt, mint Bryn Terfel, Sir James Galway, Julian Lloyd-Webber és Katherine Jenkins. 2006-ban debütált a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A legfontosabb lemeztársaságokkal készített felvételeket: Universal records, EMI and Sony Classical. 2009-ben jelent meg Bach Goldberg Variációk c. lemeze a Deutsche Grammophon gondozásában, mely világszerte nagy sikert aratott. Idén nyílt meg a "Catrin Finch Központ" Wrexhamben. Sokoldalúságát jellemzi, hogy a legkülönbözőbb zenei stílusokból készített lemezfelvételeket. Kitüntetést kapott többek között a Királyi Wales-i Zene- és Színházművészeti Főiskolától, a Királyi Zeneakadémiától, melyeknek egyúttal a vendégprofesszora is.



Francois, Jakez
Jakez Francois breton zenészcsaládból származik. A család barátja, a jól ismert breton hárfás, Alan Stivell vezette be őt a kelta zenébe. Jakez Francois a Nantes-i és a Tours-i konzervatóriumban tanult klasszikus zenét, majd Boulogne-ba ment, ahol a hárfa fakultás 1. díját nyerte el. Tanárai Catherine de Preissac, Marileine Bouchaud, Isabelle Perrin és Annie Fontaine voltak, valamint alkalmanként Gérard Devos és Catherine Michel is foglalkozott vele. Ez a sok különböző tanár és rengeteg szakmai kapcsolat segítette őt abban, hogy különböző hárfaiskolák technikai eredményei alapján kifejlessze egyedi játékstílusát.
Klasszikus hárfatanulmányai mellett a kelta hárfára specializálódott, mellyel számos díjat nyert, többek között a World Harp Trophy kelta hárfa díjat és a Kan Ar Bobl és Dinan fesztiválok első díjait. Jakez Francois zeneszerző is és remekül improvizál, sok díjat nyert kompozícióival és improvizációival egyaránt, pl. a Commande d'État díjnyertese szólóhárfára írt darabjával.
Bővebben   >>
Aktív résztvevője a hárfa improvizációs műhelyeknek, többek között a Lyoni Európai Oktatási Hárfaimprovizációs Kurzusnak.
Az utolsó 10 évben Jakez Francois más módon is részt vállal a világ hárfás életében, mivel jelenleg a Camac hárfagyártó cég kereskedelmi igazgatója és tulajdonosa. A hárfatanítás mellett együttműködése Joël Garnier-vel, akinek tapasztalatára nagyban támaszkodott, a hárfások és tanítványaik hozzáértő szószólójává tette őt.
Sokat turnézik jazz hárfa triójával (elektromos hárfa, bőgő és ütő). Vendégművésze volt a 6. World Harp Congress-nek Seattle-ben ( USA) és a 7. World Harp Congress-nek Prágában


jakez
   
Graf, Maria
Maria Graf hárfaművésznő szülővárosában, Münchenben kezdte zenei tanulmányait (Ursula Lentrodt), majd Párizsban Pierre Jamet növendéke volt. Számos jelentős kitüntetésben részesült, fellépett Európa szinte minden országában és Japánban. A nemzetközileg elismert hárfaművészek között is a legkiválóbbak között ismerik el. Széles repertoárja felöleli a hangszerére írt zenék teljes skáláját. Szólistaként olyan világhírű zenekarokkal lépett fel, mint a Berlini Filharmonikusok, a Staatskapelle Dresden, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Salzburgi Fesztiválzenekar és a Berlini Festwochen. Kamarazenészként rendszeresen dolgozik együtt Grafenauerrrel, Feidmannal, Brunnerrel, Zimmermannal, Causséval, a Cherubini és a Rosamunde vonósnégyessel. Zenekari muzsikusként kiváló tapasztalatokat szerzett a Herbert von Karajan vezette Berlini Filharmonikusok és a Sergiu Celibidache által dirigált Müncheni Filharmonikusok szólóhárfásaként. 1988 óta a Hamburgi Zeneakadémia, 1997-től a Berlini Hans Eisler Zeneművészeti Főiskola professzora.
Bővebben   >>
Számos lemezfelvétele közül elsőként a Philips által készített szólóalbumát kell megemlítenünk, amely egyöntetű kritikai elismerésben részesült. John Duarte, a Gramophone kritikusa szerint: "A legcsodálatosabb hárfajáték, amit hosszú idő óta hallottam". További jelentősebb felvételei: Bach művek, Mozart fuvola-hárfaversenye (Academy of St. Martin-in-the-Fields - Sir Neville Marriner), az EMI cég számára album R. Liederrel és Dietrich Fischer-Dieskauval. A német televízió több videó felvételt is készített, közöttük egy portréfilmet, egy szólóestet, egy karácsonyi koncertfelvételt James Galway partnereként. Giora Feidmannal a klezmer zene és a zsidó történelem összefüggéseit mutatják be.

 
   
Ivanova, Varvara
Varvara Ivanova 1987-ben született Moszkvában. 5 évesen különdíjat nyert a nagy orosz hárfás, Vera Dulova fiatal tehetségek számára rendezett versenyén. Mint csodagyerek első koncertjét 7 éves korában, a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium Nagytermében tartotta, ahol Händel B-dúr hárfaversenyét játszotta a Kreml Kamarazenekar közreműködésével. A legfontosabb nemzetközi versenyeken nyert díjai: I. díj, Lily Laskine Hárfaverseny (junior kategória), Deauville (1999), I. díj, Vera Dulova Hárfaverseny, Oroszország (2002), I. díj, Izraeli Nemzetközi Hárfaverseny, Tel Aviv (2003). Miután 16 évesen megnyerte a világ egyik legnagyobb hárfaversenyét Izraelben, elnyerte a Rosztropovics alapítvány ösztöndíját. "Kimagasló hárfás, hatalmas tehetség" (M. Rosztropovics), "csodálatos zenész és igazi mestere hangszerének" (Michael Rachlevsky). "Ivanova bebizonyította, hogy született virtuóz. Érzékenysége és hangjának szépsége, zenei felfogása miatt egyike azon kevés hárfásnak, aki képes egyidejűleg tiszteletet parancsolni és elbűvölni." (Edward Johnson zenekritikus, a Wigmore Hall-ban, a London Kamarazenekarral tartott koncertje után).


varvara

Krushevskaya, Maria
Maria Krushevskaya Moszkvában született zenész családban. 7 éves korában kezdett hárfázni a Moszkvai Gnessin Speciális Zeneiskolában Milda Agazarian professzorasszony irányításával. Több nemzetközi versenygyőzelme között a legfontosabbak a 2002-ben nyert 2. díj a párizsi Lily Laskine Nemzetközi Hárfaversenyen és a 2007-es Amerikai Nemzetközi Hárfaverseny első díja. Elbűvöli közönségét mint szólista és versenymű játékos egész Oroszországban, Európában és az USA-ban. Mint szólista vett részt a Gargiles Nemzetközi Hárfafesztiválon, a Moszkvai Nyílt Hárfafesztiválon, Vilniuszban a Kristupo Fesztiválon, a XIX. Közép-Erópai Fesztiválon, valamint meghívást kapott szólóestre Londonba, Chicagóba, Salt Lake Sity-be és a Carnegie Hall-ba New York-ba. Maria többek között világbemutatót tartott Mozart: A-dúr K. 414 No 12-es zongoraversenyéből 2005-ben a 6. Moszkvai Nyílt Hárfafesztiválon. Rendszeresen készít felvételeket televízió és rádióprogramok számára. Számos nemzetközi alapítvány ösztöndíját nyerte el, többek között a Nemzetközi Spivakov Alapítványáét, az Orosz Előadóművészet Alapítványáét, a Mstislav Rostropovich Alapítványáét. 2006-ban készítette első CD felvételét. 2007 óta a Bolsoj Színház hárfaművésze. 2008-ban fejezte be tanulmányait és kapta meg diplomáját a legmagasabb minősítéssel a Moszkvai Gnessin Zeneakadémián. Jelenleg post-graduális képzésen végzi tanulmányait az Akadémián.

   
Langlamet, Marie-Pierre
Marie-Pierre Langlamet a franciaországi Grenoble-ban született 1967-ben. Zenei tanulmányait a Nizzai Konzervatóriumban kezdte Elizabeth Fontan, Jacqueline Borot és Lily Laskine tanítványaként, majd az Egyesült Államokban folytatta a philadelphiai "Curtis Institute of Music" hallgatójaként.
1983-ban nyerte első nemzetközi versenyét, a Maria Korchinska Versenyt (Man-sziget, GB), ezt követően 1984-ben a Louise Charpentier Versenyen Párizsban szerzett első díjat , majd 1986-ban lett a CIEM győztese Genfben. Tizenhét évesen a Nizzai Zenekar, majd 1988-tól öt éven át a New-York-i Metropolitan Opera Zenekarának szólóhárfása. 1993 óta a Berlini Filharmonikusoknál tölti be ugyanezt a posztot. 1992-ben megnyerte az egyik legrangosabb nemzetközi hárfaversenyt Izraelben. Szólistaként fellépett az Izraeli Filharmonikusokkal, a Berlini Filharmonikusokkal és a Suisse Romande Zenekarral, olyan koncerttermekben, mint a tokiói Suntoy Hall, az amsterdami Concertgebouw, a londoni Albert Hall, a New-York-i Avery Fisher Hall.
Bővebben   >>
Marie-Pierre Langlamet felvételeket készített több lemeztársaság (Egan Records, Assai ) részére. Az EMI számára lemezre vette Mozart fuvola hárfa versenyét a Berlini Filharmonikusokkal, Claudio Abbado vezényletével és Emmanuel Pahud közreműködésével. Rendszeresen tart mesterkurzusokat a New-York-i Julliard School-ban. 2003 novemberében a Szépművészeti Akadémián megkapta a Simone et Cino del Duca alapítvány díját.



Lenaerts, Anneleen
Anneleen Lenaerts 1987-született Belgiumban. Nyolcéves korában kezdett zongorázni, majd kilencévesen hárfázni Lieve Robbroeckx-nál a Beringeni Akadémián. Részt vett, többek között Susanna Mildonian, David Watkins, Susann McDonald, Isabelle Perrin, Marielle Nordmann, Jana Bou1ková kurzusain.
Három alkalommal volt győztese a Felix Godefroid Versenynek Namurben (1997., 2000., 2003.). 1999-ben elnyerte a legígéretesebb tehetségnek járó "most promising" díjat a Lily Laskine Ifjúsági Versenyen. 2000-ben második helyezést ért el a Nemzeti Hárfa Alapítvány versenyén Brüsszelben. 2001-ben "Laureaat" diplomát kapott. Tizennégy évesen előadta Dittersdorf hárfaversenyét a Limburgi Ifjúsági Zenekarral, 2003-ban pedig játszhatott a Lvovi Opera Zenekarral, Janusz Przybylski vezényletével, a Szentpétervári Balett Diótörő előadásán. Nemzetközö hárfaversenyt nyert 2002-ben Vresse-sur-Semois-ban, 2003-ban Gödöllőn. 2004-ben döntőbe jutott a Jozef Reinl Stiftung Versenyen Bécsben. A közelmúltban díjat nyert az egyik legrangosabb nemzetközi hárfaversenyen az egyesült államokbeli Bloomingtonban.
 
   
Luzzati, Constance
Constance Luzzati a Le Mans-i Zeneiskola, majd a Regional Paris Conservatoire-ban folytatott tanulmányai után, a National Paris Conservatory-ban képezte magát. Hárfa- és zenetudományi tanulmányokat folytatott, valamint Kenneth Weiss csembalóművész segítségével a régi zenével ismerkedett. Ez a háttér teszi lehetővé, hogy hárfa repertoárját a régi zene átirataival szélesítse, valamint ennek köszönheti a kortárs zene területén való jártasságát is.
A National Paris Conservatory-ban Isabelle Moretti növendékeként a zsűri egyhangú magas pontszámaival a hárfa, valamint a zeneelemzés, zenetörténet, zenekultúra és esztétika díjait is elnyerte. Miután tanári oklevelet szerzett, Germain Lorenzininél folytatta tanulmányait. 2006-ban a Wales-i, 2007-ben a Szegedi Nemzetközi Hárfaversenyen első díjat nyert.
Koncertezett Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Nagy-Britanniában, Magyarországon, Hollandiában és Japánban. 2007-ben és 2008-ban szólóestet tartott Párizsban a Cité de la Musique-ban, a Theatre de la Ville-ben, a Maison de la Radio és a Petit Palais koncerttermeiben. Rendszeresen szerepel Európa különböző fesztiváljain: a European Harp Symposium-on Cardiff-ban, a World Harp Congress-en Amszterdamban, a Folle Journée festiválon Nantes-ban, a Gargilesse fesztiválon, a Besançon fesztiválon, a Kyoto-i fesztiválon és a Flâneries fesztiválon Reims-ben. Számos koncertjét és showműsorban való fellépését rögzítette a Radio France.


luzzati

   
Maistre, Xavier de
Xavier de Maistre Toulonban született 1973-ban. Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Párizsban folytatta. Első versenygyőzelmét még tizenhat éves korában aratta Párizsban. Ezt követően több nemzetközi versenyt is megnyert (Cardiff, München, Bécs, Jeruzsálem), köztük az egyik legjelentősebbet, az Egyesült Államok Nemzetközi Hárfaversenyét 1998-ban, Bloomingtonban. 22 éves korában a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának szólóhárfása lett, majd 1999-ben a Bécsi Filharmonikusokhoz csatlakozott. Szólistaként fellépett Európa és az Egyesült Államok legrangosabb koncerttermeiben: Wigmore Hall (London), Lincoln Center (New York), Filharmónia Berlin, Salle Gaveau (Parizs), olyan nagyhírű zenekarokkal, mint a Salzburgi Mozarteum Zenekara, az Izraeli Filharmonikusok vagy a Cseh Rádió Szimfonikus Zenekara, és olyan neves karmesterek pálcája alatt, mint Sir Andre Previn.
 
   
Matejeík, Michal
Michal Matejeík a zsolnai, ill. pozsonyi konzervatóriumban végezte hárfatanulmányait T. Kováe, L. Sawiczová és Z. Töröková irányításával. Ezt követően, 2005-ben a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen Adelheid Blovsky-Miller tanítványaként szerzett kitüntetéssel diplomát. 1998-ban első díjat nyert a Szlovák Hárfaversenyen. Több mesterkurzuson vett részt: Bécs 2002 - Ion Roncea, Velenje 2002 - Patrizia Tassini, Sapporo 2004 - Xavier de Maistre. Közreműködője volt 2001-ben, Bécsben Anders Ljungar-Chapelon kamarazene, majd 2003 Michael Jarell zeneszerzés kurzusának. Számos koncerten lépett fel, mint szólista, kamaramuzsikus, zenekari muzsikus - Pozsonyban, Bécsben, Japánban (Pacific Music Festival Orchestra). 2002 óta résztvevője a Yehudi Menuhin Alapítvány "Live Music Now" programjának.
 
   
Meijer, Lavinia
Lavinia Meijer holland hárfaművésznő 1983-ban született. 2005-ben, Amszterdamban cum laude minősítéssel mesterdiplomát szerzett. A legfontosabb nemzetközi versenyeken elért eredményei: Lausanne, 2. díj (1998), Lille, 3. díj (1999), Brüsszel, 1. díj (2000), XIV. Izraeli Nemzetközi Hárfaverseny, Tel Aviv, 3. díj (2001), Bécs, 2. díj (2002), VI. Nemzetközi Hárfaverseny, USA, 3. díj és különdíj (2004). Lavinia Meijer koncertezett Európa szinte valamennyi országában, Ázsiában és az USA-ban. Legfontosabb koncertjeinek helyszíne: Amszterdam (Concertgebouw), Párizs (Cité de la Musique), Bécs (Musikverein), Birmingham (Symphony Hall), Athén (Concert Hall), Brüsszel (Paleis voor schone kunsten), Luxembourg (Philharmonie), Stockholm (Konserthus), New York (Carnegie Hall). 2006-2008 között az "Ifjú Csillagok" nemzetközi koncertsorozaton szólóesttel szerepel többek között Kölnben, Amszterdamban, Párizsban, Bécsben, Athénban, Brüsszelben, Luxembourgban, Stockholmban és New York-ban. 2007 áprilisában, Utrechtben, a mű hollandiai világpremierjén Carlos Michans hárfaversenyét játszotta.
 
   
Moretti, Isabelle
Isabelle Moretti a tradicionális francia hárfaiskola egyik legdinamikusabb követője. Stílusát frissesség, üdeség és nemes emelkedettség jellemzi, ami játékának teljesen egyéni hangvételt kölcsönöz. Több rangos nemzetközi verseny díjazottja (Genf, München). 1988-ban megnyerte az egyik legjelentősebb nemzetközi hárfaversenyt Izraelben, ezt követően meghívásokat kapott a legnagyobb zenei fesztiválokra, fellépett a világ legjelentősebb hangversenytermeiben, New Yorkban (Alice Tully Hall), Párizsban (Maison de Radio-France), Evian International Music Festival, Londonban (Wigmore Hall), Japánban (Soka International Festival). Szólistaként koncertezett a legkiválóbb zenekarokkal: the Symphonieorchester des Bayerischer Rundfunks, Orchestre National de Bordeaux-Aquitaine, Orchestre National de Lyon, Deutsche Kammerphilharmonie in Bremen, Ensemble Orchestral de Paris, Israel Symphony Orchestra, Israel Chamber Orchestra, SWR Sinfonieorchester, Orquesta de Córdoba, Orquesta Sinfónica de la RTVE, Orchestre de la Suisse-Romande,
Bővebben   >>
Varsovia National Philharmonie, Atlanta Symphony Orchestra , Zagreb Soloists. Repertoárja a XVIII. századi pedálos hárfára komponált szonátáktól a kortárs zenéig a teljes hárfairodalmat felöleli, rendszeresen mutat be kortárs zeneműveket. Nagy elismeréssel fogadta a kritika Isabelle Moretti kilenc CD felvételét. 2006-ban Isabelle Moretti meghívást kapott több európai és tengerentúli nagyvárosba: Londonba, Párizsba, Cardiffba, Québecbe stb. ősszel lemezt készít a Triton kiadónál Henri Demarquette gordonkaművésszel Philippe Hersant Koráljaiból. Isabelle Moretti 1995 óta hárfaprofesszor a párizsi Conservatoire National Supérieur de Musique-ben, abban az intézményben, ahol korábban kitüntetéssel diplomázott.



moretti
   
Nordmann, Marielle
Marielle Nordmann francia hárfaművésznőt a kritikusok "korának egyik legnagyobb hárfaművészeként" tartják számon. Kezei között a hárfa igazi szólóhangszerré vált.
A világ legjelentősebb fesztiváljainak és hangversenytermeinek állandó és ünnepelt vendégművésze, minden kontinensen vendégszerepelt vagy tanított. Erőfeszítései eredményeként a "francia hárfaiskola" jelentőssé és ismertté vált a világon.
Egészen fiatalon ismerte meg Lily Laskine-t, és azonnal varázslatos barátság született közöttük. Lily Laskine tanította meg annak titkára, hogyan kell finoman és elkötelezetten, odaadással, alázattal játszani a hárfán. Ennek eredményeképpen Marielle Nordmann megnyerte a legjelentősebb francia hárfaversenyeket és a Párizsi Zeneakadémia hárfa és kamarazenei díját.
Bővebben   >>
Világszerte a legkiválóbb művészekkel (J. P. Rampal, P. Fontanarosa, F. R. Duchable) és a legnevesebb zenekarokkal (Mozarteum of Salzburg, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Los Angeles-i- és a New York-i kamarazenekar) adott hangversenyt.
Marielle Nordmann életében a tanítás jelentős helyet vívott ki magának. "Az igazi művész nem lehet elégedett önmagában az előadással, adni és ajándékozni kell a fiatal generációnak."
1996-ban producerként show műsort indított Párizsban a Frech Theatre de la Ville-ben. Argentínában, majd Franciaországban (Arles) hárfaversenyeket alapított.


   
Roncea, Ion Ivan
Kérem, látogasson el Ion Ivan Roncea honlapjára:
http://ionivanroncea.ro
 
   
Sikorzak-Olek, Anna
Anna Sikorzak-Olek jelenleg a Lengyel Rádiózenekar tagja, de gyakran koncertezik a Varsói Szimfonikus Zenekarral is. Állandó közreműködője olyan rangos zenei fesztiváloknak, mint a Varsói ősz, vagy a Fiatal Komponisták Fóruma. Nagy hangsúlyt fektet kortárs művek bemutatására. Nevéhez fűződik számos új zenedarab ősbemutatója Lengyelországban.

 
Stadler, Monika
A Bécsi Zeneművészeti Egyetemen végzett alapos komolyzenei tanulmányok után Monika Stadler jazzhárfa tanulmányokat is folytatott. Ösztöndíjasként olyan neves amerikai muzsikusoknál tanult, mint a hárfás Deborah Henson-Conant, a bőgős David Clark és a csellista David Darling. Előadói karrierje a Bécsi Szimfonikus Zenekar hárfásaként folytatódott. Emellett több díjat is nyert amerikai jazzfesztiválokon. Fellépett a Nemzetközi Hárfa Kongresszusokon. Jelenleg Bécsben él. Koncertturnéin Európa számos országában, az USA-ban, Japánban, Vietnamban, Algériában, Izraelben, Marokkóban szólistaként vagy kamaraegyüttessel lép fel, saját improvizációit mutatva be, amelyek a klasszikus zenéből, a latin jazzből, a világzenéből és a népzenéből táplálkoznak.
Műveiből 7 CD felvétel készült.

   
Verkholantseva, Anna
Anna Verkholantseva 1973-ban született Moszkvában, ahol egészen fiatalon kezdett hárfázni. A Moszkvai Konzervatóriumban a legendás Vera Dulova tanítványa volt. Több rangos nemzetközi verseny győztese, 1997-ben az I. Moszkvai Nemzetközi Hárfaverseny első helyezettjeként a Salvi/Lyon & Healy egy koncerthárfával ajándékozta meg.
Anna Verkholantsevát, aki a Victor Salvi Alapítvány támogatásával 1998-ban debütált a londoni Wigmore Hall pódiumán, ma már a nemzetközi zenei élet legkiválóbb szólistái között tartják számon. A kritikák egyöntetűen méltatják csodálatos technikáját és lenyűgöző művészi kifejezésmódját. Kamaramuzsikusként rendszeresen játszik Jurij Bashmet brácsaművésszel. A 2000/2001-es szezonban Alexander Trostianssky hegedűművésszel, ismét a Victor Salvi Alapítvány támogatásával, fellépett Londonban (Covent Garden), Velencében, San Franciscóban, Chicagóban és New Yorkban (Carnegie Hall). Az Egan kiadó gyönyörű CD-t jelentetett meg a hangverseny programjából. Anna Verkholantseva a közelmúltban lett a Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekarának szólóhárfása.
 
   
Watkins, David
David Watkins a Royal Academy of Music elvégzése után Párizsban folytatta tanulmányait. Londonba való visszatérése után Solti György választása alapján a Covent Garden Királyi Opera zenekarának hárfajátékosa lett. Ez volt az az "aranykor", amelynek idején Callas, Sutherland, Schwarzkopf, Fonteyn és Nurejev előadásai zajlottak. Ezután alapító tagja lett az új Walesi Nemzeti Opera Társulatnak James Lockhardt vezényletével, majd rövid ideig a Royal Filharmónia Zenekar tagjaként, később a Londoni Filharmónia hárfásaként működött Adrian Boult, Solti György, Bernard Haitink és Tennstedt vezénylete alatt.
Szólókoncerteket adott szerte a világon, repertoárján olyan művek is szerepeltek, amelyek számára íródtak. Zenekari estjein többek között a Londoni Filharmónia Zenekara, a BBC Filharmonikus Zenekar, a Dán Rádió Szimfonikus Zenekara működött közre, valamint a londoni Promenád koncerteken Sir Simon Rattle vezénylete alatt a Londoni Sinfoniettával adott szólókoncertet. Miután az Amerikai Nemzetközi Versenyen első helyezést ért el hárfára írott Kis szvitjével, több művet is írt, köztük a Concertino Pastoralét, amelyet a Royal Festival Hallban adott elő a Londoni Filharmonikusok közreműködésével, Walter Süsskind vezényletével. Több nagyra értékelt felvételt készített a RCA, a Meridian és a Pyramid gondozásában.
David Watkins a Guildhall School professzora, valamint a Boosey and Hawkes által kiadott hárfaiskola szerzője.
 
   

 


A Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztiválon fellépő magyar hárfaművészek 1999 óta:

 
   
Aeol Hárfatrió
Az Aeol Hárfatrió (tagjai: Gulyás Csilla, Liebe Nóra, Kolarics Kinga Katinka) Magyarországon egyedülálló, három fiatal hárfásból alakult kamarazenei együttes. Repertoárjukon a klasszikus zeneirodalom legszebb és legnépszerűbb műveinek átiratai mellett eredeti, hárfára írt triók is megtalálhatóak. Céljuk, hogy zenéjükön keresztül ne csak a komolyzene gyöngyszemeit, hanem ezt a ritka és csodálatos hangszert is minél közelebb hozzák közönségükhöz.
 
   
Bajtala Emese
Bajtala Emese 1997-ben szerezte diplomáját a Zeneakadémián. Közreműködött a legjelentősebb fővárosi zenekarokban, Európa számos országában vendégszerepelt. 2002-ben fellépett a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztiválon, majd a Zempléni és Balatoni Művészeti Fesztiválokon. 2004-ben jelent meg első lemeze, a Meghitt Pillanatok, melyet 2005-ben A Szív Húrjai című albuma követett.

bajtala
   
Mira, Farkas
Farkas Mira 1991-ben Budapesten született, zenész családban nevelkedett. Zenei tanulmányait a Józsefvárosi Zeneiskolában kezdte hatévesen, zongora tanszakon. 2005-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult hárfa szakon Devescovi Erzsébetnél, majd Batta Juditnál. 2009-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, tanára Vigh Andrea. 2006-ban harmadik helyezést ért el a Bartók Béla Kamarazene Versenyen, 2009-ben pedig 2. lett a 3. Országos Hárfaversenyen. Ebben az évben CD felvételt készített a MÁV Szimfonikus Zenekarral. 2010-ben szerepelt a Walesi Nemzetközi Hárfafesztiválon, a Magyar Rádió Márványtermében, Strasbourgban és Bordeaux-ban. 2011-ben döntőbe jutott a Novi Sad-i Nemzetközi Hárfaversenyen, fellépett a Magyar Tudományos Akadémián, az Olasz Intézetben és a Thália Színházban. 2012-ben szólóestet adott a Szolnoki Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Idén szerzett BA-diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Elkészült első önálló CD felvétele, Nyári László (hegedű) közreműködésével. 2009 és 2012 között együtt dolgozott többet között Kobayashi Ken-Ichiróval, Kocsis Zoltánnal, Fischer Ádámmal és Berkes Kálmánnal. Olyan neves művészek mesterkurzusain vett részt, mit Isabelle Perrin, Renié Yamahata, Xavier de Maistre és Marie-Pierre Langlamet.


Felletár Melinda
Felletár Melinda a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban szerezte művészdiplomáját, a nagyhírű pedagógus, Vera Dulova növendékeként. Szóló- és kamaraestek rendszeres résztvevője, gyakran játszik szimfonikus és kamarazenekarokkal, mint szólista. Repertoárja a barokktól a kortárs zenéig ível. Több magyarországi bemutató fűződik nevéhez. Kamarapartnerei között olyan neves előadóművészek találhatók, mint Starker János, Zsigmondy Dénes, Perényi Miklós, Gregor József, Erdélyi Csaba.
1998-tól a MATÁV Szimfonikus Zenekar hárfása, 1991-től a Szegedi Konzervatórium tanára. Felvételei a Videovox, Picton, BMC, Marcal (francia), Musik Partner (német), Tibor Varga Collection (svájci) gondozásában jelentek meg. Balassa Sándor neki ajánlotta a 2002-ben írt Fantázia hárfára és vonószenekarra írt művét.
 
   
Gulyás Csilla
Gulyás Csilla 2005-ben szerezte egyetemi diplomáját a Zeneakadémián. Szóló és kamarazenei fellépései mellett több éve tanít hárfát a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hárfa tanárjelöltjeinek gyakorlati tanítás vezetője. A Hungaroton gondozásában 2006 decemberében, "Az én hárfám" címmel jelent meg első lemeze, amelyet 2007 őszén "Latin" című albuma követett.

gulyas
   
Kocsis Andrea
Kocsis Andrea Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Rohmann Henrik és Lubik Hédy hárfaművészeknél. A diploma megszerzését követően részt vett Marisa Robles mesterkurzusán. Kamaramuzsikusként és szólistaként egyaránt adott koncerteket Európa számos országában. 1984-től rendszeresen koncertezik állandó kamarapartnerével, Földesi Lajos hegedűművésszel.
 
   
Lévai Mária
Lévai Mária 1999-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Rendszeres közreműködője a MÁV Szimfonikus Zenekar, a MATÁV Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Filharmonikusok koncertjeinek.
Szóló és kamarazenei fellépéseinek repertoárja a reneszánsztól Bach, Händel és más barokk szerzők művein át a romantikus és kortárs hárfamuzsikát is felöleli.
Magyarországon ritkaságképpen reneszánsz hárfán is játszik, amely a koncerthárfánál kisebb, pedálszerkezet nélküli hangszer. Karcsúbb építése miatt más játéktechnikát igényel, ám kellemesen lágy tónusa kitűnően alkalmas reneszánsz és barokk művek, valamint ír dallamok interpretálására.
Hangversenytermi fellépései mellett számos fesztivál meghívott vendégművésze (pl. Kapolcsi Művészetek Völgye)
 
   
Magyar Hárfaduó
A Magyar Hárfaduó Magyarországon egyedüliként képviseli a kamarazenét ilyen megszólaltatásban. A duó tagjai: Bélyei Adél és B. Gogolyák Mária hárfaművészek. Hazai szerepléseken kívül rendszeresen koncerteznek külföldön is, legutóbb Dániában vendégszerepeltek. Egyéb kulturális rendezvényeken is fellépnek.
 
   
Maros Éva
Maros Éva a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának szólóhárfása. Hárfa tanulmányait a budapesti konzervatóriumban Rohmann Henriknél, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Lubik Hédynél végezte, kamarazenét Mihály Andrásnál és Kurtág Györgynél tanult. Itthon és külföldön szólistaként szerepelt a Rádiózenekar, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Concetus Hungaricus, a Budapesti Vonósok, a Tátrai Kamarazenekar és az Erkel Kamarazenekar kíséretével. Hidas Frigyes Hárfaversenyét, Láng István Kettősverseny klarinétra és hárfára című művét Maros Évának ajánlotta. Utóbbiból lemezfelvétel is készült Kovács Bélával és a Rádiózenekarral, Lehel György vezényletével. Szólistaként és kamaramuzsikusként egyaránt gyakori vendége a magyar és nemzetközi hangversenytermeknek. Új magyar művek bemutatásáért Nívódíjat, 1995-ben Liszt díjat kapott.
 
   
Nagy Zsófia
Nagy Zsófia zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Vigh Andrea hárfaművésznőnél és a Würtzburgi Zeneművészeti Főiskolán Prof. Gisele Herbet vezetésével végezte. Jelenleg is ez utóbbi intézmény továbbképző osztályát végzi. Számos koncertet tartott kamaramuzsikusként és különböző zenekarok tagjaként Németországban és Magyarországon.

nagyzsofi
   
Polónyi Ágnes
Polónyi Ágnes 2000-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hárfa tanszakán Vigh Andrea tanítványaként. 19 éves korától állandó résztvevője különböző kortárszenei előadásoknak, évek óta szerepel - szólistaként és kamaramuzsikusként egyaránt - a Budapesti Tavaszi és őszi Fesztiválon, a Mini Fesztiválon. Szólistaként 16 éves kora óta ad koncerteket, több alkalommal szerepelt a Kulturális Minisztérium rendezvényein, a Zempléni Művészeti Napokon, a Sziget Fesztiválon, Bécsben a Magyar Kultúra Házában. Fellépett a Zeneakadémia Nagytermében, a Régi Zeneakadémián, számtalan vidéki és külföldi városban. Felvételeket készített a Magyar Televízió és Rádió számára, több CD-n hárfázik szólistaként, kamaramuzsikusként. 2001 óta kizárólag kamara-, kortárszenei és szóló feladatokat vállal. 2005-ben Fischer Annie Előadóművészeti Ösztöndíjat kapott.
 
   
Sipkay Deborah
Sipkay Deborah 1992-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Lubik Hédy tanítványaként, ahol 1996 és 1999 között tanított is. 1989-ben megnyerte a Magyar Állami Hangversenyzenekar hárfa próbajátékát, jelenleg is a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hárfása. Számos koncert és lemezfelvétel közreműködője (Capriccio), kamaramuzsikusként és különböző zenekarok tagjaként a világ számos országában vendégszerepelt.
 
   
Szilvásy Júlia
Szilvásy Júlia 1992-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Lubik Hédy tanítványaként. Tanulmányait a bécsi Zeneakadémián folytatta Adelheid Blowsky-Miller irányítása mellett. Több éven át a Fővárosi Operettszínház, majd az Operaház zenekarában játszott. 1996 óta rendszeresen szerepel a Budapesti Fesztiválzenekarral itthon és Európa legrangosabb koncerttermeiben. Kamarazenészként is rendszeresen koncertezik, játékát rögzítette a Magyar Rádió hangszalagon és CD-n.
 
   
Trió Hárfisszimó
A Trió Hárfisszimó Magyarországon egyedülálló, három fiatal hárfásból alakult kamarazenei együttes. Repertoárjukon a klasszikus zeneirodalom legszebb és legnépszerűbb műveinek átiratai mellett eredeti, hárfára írt triók is megtalálhatóak. Céljuk, hogy zenéjükön keresztül ne csak a komolyzene gyöngyszemeit, hanem ezt a ritka és csodálatos hangszert is minél közelebb hozzák közönségükhöz. Tagjai Heleen Vandeputte, hárfaművész, a Camac, francia hárfagyár magyarországi képviselője. A belga származású hárfaművész 2003-ban diplomázott a namur-i zeneművészeti tanárképző főiskolán, majd ösztöndíjasként Vigh Andreánál tanult. Kolarics Kinga Katinka a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója. Gulyás Csilla 2005-ben szerezte egyetemi diplomáját a Zeneakadémián. Szóló és kamarazenei fellépései mellett több éve tanít hárfát a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hárfa tanárjelöltjeinek gyakorlati tanítás vezetője.