A Gödöllői Királyi Kastély
Gödöllő
head index
 
Grassalkovich Kastély,
2100 Gödöllő, Hungary
e-mail: telefon: 06-28-410124
honlap:www.kiralyikastely.hu

A magyarországi kastélyépítészet egyik legjelentősebb, méreteiben is impozáns műemlék együttesé- nek építtetője Grassalkovich Antal gróf (1694-1771), a XVIII. század- ban újraformálódó magyarországi főnemesség jellegzetes alakja, ki- rályi személynök, a Magyar Kamara elnöke és a királynő, Mária Terézia (1740-1780) bizalmasa.
Mayerhoffer András
(1690-1771) salzburgi származású építőmester 1735 után kapott a főúrtól megbí- zást a kastély építésére.

A kettős U alakú, hatalmas parkkal rendelkező kastély még a század során több bővítésen és átalakításon ment keresztül, mai formáját végül is a XIX. század elején, a Grassalkovichok harmadik generációja idejében nyerte el. Az ekkorra nyolcszárnyúvá terebélyesedett együttesben az urasági lakosztályok és reprezentatív terek mellett templom, színház, lovarda, fürdő és virágház, valamint narancsház kapott helyet.
A Grassalkovich család férfi ágának kihalása (1841) után több tulajdonosa is volt a kastélynak, majd 1867-ben vásárlás révén a koronajavak állományába került és az országgyűlés döntése alapján a mindenkori magyar uralkodó pihenőrezidenciájául jelölték ki. Ez a funkciója 1918-ig maradt meg, így Ferenc József (1867-1916), majd IV. Károly (1916-1918), illetve a királyi család gyakorta, évente hosszú hónapokat időzött Gödöllőn.
Ebben a korszakban a kastély az önálló magyar államiság egyik szimbólumává vált, s mint rezideális központ, politikai jelentőséggel rendelkezett. Különösen Erzsébet királyné (1837-1898) tartózkodott szívesen Gödöllőn, ahol magyar környezete mély szeretettel vette körül, s tragikus halála után a kastély Felsőkertjéhez kapcsoltan emlékparkot létesített.

A királyi időszak évtizedeiben az épületegyüttesen szintén végeztek átalakításokat és bővítéseket. Közülük a lakosztályok komfortosabbá tétele mellett a legjelentősebb az új márványistálló és a hatalmas kocsiszín megépítése, valamint a lovarda átalakítása volt.

A két világháború között a kastélyt a jogfolytonosság jegyében a kormányzó, Horthy Miklós számára rendezték be. Ez a korszak azonban önálló építési periódusnak nem minősíthető: az 1930-as évek végén pusztán egy ma már technikatörténeti kuriózumnak számító óvóhelyet építettek a déli előkertben. 1945 után, annyi más hazai palotához hasonlóan, a gödöllői együttes sorsa is a fokozatos pusztulás lett.
Falai között szovjet és magyar alakulatok telepedtek meg, a gyönyörű termekben szociális otthont, szükséglakásokat létesítettek, a parkot pedig felszabdalták.

Látogasson el a Gödöllői Királyi Kastély honlapjára:

 

Zeneakadémia, Budapest
1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.
e-mail:
telefon: 06-1-3420179
honlap: www.lfze.hu

   A porosz-osztrák háború elveszté- se ösztönözte Ausztriát arra, hogy megkösse 1867-ben Magyaror- szággal a kiegyezést. A létrejött du- alizmus rendszerében Ausztria és Magyarország önálló parlamenttel rendelkezett, de közös volt a had- ügyi, külügyi és pénzügyminiszté- rium. Ebben az évben I. Ferenc József császárt magyar királlyá koronázták.
A magyar parlament 1873-ban sza- vazta meg az intézmény felállítá- sának költségeit, bár az eredetileg tervezetthez képest jóval szeré- nyebb keretek között. A kedvező döntés egyúttal Liszt Ferenc szá- mára is lehetőséget kínált, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait ha- zájával. 1875 márciusában kine- vezték a Zeneakadémia elnökévé, amely az év október 14-én nyitotta meg kapuit. Az intézmény igaz- gatója Erkel Ferenc, a magyar zene prominens személyisége lett. Ko- rábban a Nemzeti Színház zenei vezetője, a Filharmóniai Társaság karnagya volt, és nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megterem- tése. Nagy elánnal vetette bele magát a zeneakadémai munkába, és indította meg Liszt távollétében a tanítást.
   Így a tanítás a Zeneakadémián szerény keretek között indult meg, 5 tanár és 38 növendék részvéte- lével. Liszt életének ebben a szakaszában három város, Róma, Weimar és Budapest között osz- totta meg idejét. Utóbbi helyen rendszerint télen töltött néhány hónapot, ahol a Zeneakadémia elnöki tisztének betöltése mellett a zongora mesterkurzust vezette. Távollétében Erkel helyettesítette, olykor viszont tanítványai kísérték el külföldi útjain.

 

 

Régi Zeneakadémia

Budapest VI. ker. Vörösmarty u. 35.
Tel.: 06-1-3420179
e-mail:
honlap: www.lisztmuseum.hu


Zeneakadémia, Budapest
 
academi1 academi2
 
 
A korszak a Duna mellett elterülő három város - Pest, Buda és Óbuda - gyors gazdasági és kereskedelmi fejlődésének volt a tanúja. Ezek a részek 1873-ban Budapest néven egyesültek, ami még inkább kiemelte a város főváros jellegét. Az 1860-as és 70-es években számos fontos intézmény létesült.
A Zeneakadémia alapításának eszméje 1869-ben merült fel azzal a céllal, hogy a tehetséges növendékek itt részesülhessenek felsőfokú képzésben, amit addig csak külföldön szerezhettek meg, és általában ott is telepedtek le.
     

Az igazgató, Erkel Ferenc szintén a zongora tárgyat tanította, a zeneszerzés professzora pedig Robert Volkmann (1815-1883), a szászországi születésű német zeneszerző volt, aki 1841-ben telepedett le Pesten. Nagy feladat hárult az intézet titkárára, Ábrányi Kornélra is, aki az évek során zeneszerzést, zeneesztétikát, magyar zenét, zeneelméletet és zenetörténetet tanított, és az elméleti tárgyakhoz szükséges első magyar nyelvű tankönyvek is az ő munkáját dicsérik.
Liszt még nem volt jelen az intézet ünnepélyes megnyitásánál, csak néhány hónappal később érkezett meg és vette át feladatát. Már az első osztályában olyan kiváló növendékek vártak rá, mint Aggházy Károly, Juhász Aladár, Ravasz Ilona és Thomán István, akikből hamarosan elsőrangú előadóművészek illetve tanárok váltak.
A magas színvonalú zongora mesteriskola, amihez hasonlóval kevés európai konzervatórium büszkélkedhetett, feledtette Liszttel a Zeneakadémia létrehozásáért vívott harc nehézségeit és csalódásait. A budapesti intézmény másik értéke és érdekessége a magyar zene tanítása és kultiválása volt.
A Zeneakadémia első otthona egy bérház volt a Duna-parti Hal-téren, ahol a minisztérium 1873-tól Liszt részére egy lakást bérelt. A tanítás megkezdésekor már a teljes épületet az oktatás rendelkezésére bocsátották, de igazán méltó elhelyezést csak négy évvel később kapott a Zeneakadémia, amikor a Sugár úton (Andrássy út) önálló épületet emeltek a számára.
Az új épületre azért is szükség volt, mert a Zeneakadémia az alapítása óta eltelt néhány évben erőteljes fejlődésnek indult, és mind a növendékek, mind a tanárok száma is jelentősen kibővült. Volkmann halála után a zeneszerzés oktatását a német Hans Koessler (1853-1926) vette át. Koessler nem csupán elsőrangú zeneszerzéstanár volt, hanem kiváló orgonista és kórusvezető is, aki meg tudta valósítani Liszt elképzeléseit az egyházzene terén.
Az 1880-as években két új tanszakkal bővült az oktatás. 1884-ben Huber Károly, a Nemzeti Színház zenekarának egykori koncertmestere és karnagya vezetésével indult meg a hegedűtanítás. 1885 decemberében bekövetkezett váratlan halála miatt az 1886-os tanévtől fia, az akkor már európai hírű Hubay Jenő vette át a hegedűtanszak irányítását, miután hazahívták a brüsszeli konzervatóriumból. Hubay hazatérésének egyik feltétele az volt, hogy a prágai születésű kiváló csellista, David Popper is alkalmazást nyerjen Budapesten. Ezáltal 1886-ban a csellótanítás is megindulhatott a Zeneakadémián. Az említett három személy, Koessler, Hubay és Popper több évtizedes tevékenysége révén megvalósult Liszt kezdeti elképzelése, hogy a budapesti Zeneakadémia a világ zeneoktatásának élvonalába kerüljön. További információk a Zeneakadémia honlapján találhatók:

honlap:
 
 
Régi Zeneakadémia

 

Liszt Ferenc utolsó budapesti lakása a Régi Zeneakadémia első emeletén, ahol a mester 1881-tol 1886-ig lakott. A múzeum gyűjteménye magában foglalja a mester eredeti hangszereit, bútorait, könyv- és kottatárát, valamint személyes tárgyait. Az intézményben található a magyar és a nemzetközi Liszt-kutatás központja.
További információk a Régi Zeneakadémia honlapján találhatók: